Szervusz! Eszti vagyok.
Ha eljutottál idáig bátorkodom feltételezni, hogy a napi teendőid listája hosszab már mint a türelmed, ami teljesen érthető ebben a fejvesztett rohanásban. A posztom leírásából már tudhatod mi az amiben a segítségedre lehetek, ezért itt most rólam olvashatsz pár sorban.
34 éves vagyok, Kápolnásnyéken élek kedvesemmel Somával és a világ legkedvesebb staffi&pitbull keverék négylábújával Dzsetróval. Lovasberényben nőttem fel kertes házban vidéki lányként, ahol édesapám ezermesterként végezte a ház körüli teendőket nap mint nap, édesanyám pedig szeretettel gondozta a kertet, hogy egy csodás ki oázis vegyen körül bennünket, hétvégente kikapcsolódásként sokat jártunk kirándulni, ezekből következendő a természettel való harmónia és kapcsolódás az életem egyik alapja lett, így végtelenül hálás vagyok azért, hogy ezen a környéken élhetek a természet ölelésében.
Már gyerekként is elég széles volt az érdeklődési köröm, örökmozgóként az időm nagy részét a négy falon kívül töltöttem, kedvenc elfoglaltságom a fára mászás volt, majd onnan a körülöttem nyüzsgő világ megfigyelése, kis túlzással akár egy fél napot is elücsörögtem a fa tetején. Később aztán mindenféle sportban is kipróbáltam magam a kézilabdától kezdve a társas táncon át a lovaglásig.
Benti elfoglaltságnak szinte mindig valami kézműves alkotást választottam, időszakosan mindig meg volt az aktuális kedvenc, üvegfestés, ékszerkészítés fonalból vagy gyöngyből, festés, rajzolás, dekorációk készítése, gyurmázás, és persze a havi egy vagy két szoba átrendezés sem maradhatott el az aktuális hangulatomnak megfelelően. Ezeknek a tevékenységeknek nagy része a mai napig megmaradt vagy némiképp átkereteződött. Tizen pár évesen pedig megkaptam az első saját fényképezőmet ami azonnal teljesen beszippantott és azóta sem ereszt, a fotózás lett az első számú szenvedély az életemben.
Ezek mellett a zene is szerves része mai napig az életemnek, apu sokat gitározott nekünk kiskorunkban(igazából még most is) ha összegyűlik a család) anyu pedig a napi teendői közben mindig énekelgetett. A fiatalabbik bátyám tinédzser éveiben gitárt ragadott majd énekelni kezdett és hosszú évekig zenekarban játszott, a dalírás és alkotás pedig a mai napig megmaradt. Az idősebbik bátyám sokáig társas-és néptáncolt, valamint színes zenei ízlésével ő is nagy hatással volt rám. Mindezek hatására vissza-visszatérően leültem én is a zongora elé, gitárt ragadtam vagy a hangomat próbálgattam, ez utóbbi kettő még ma is előfordul amikor kedvem úgy tartja. Valamint nem rég kezdtem el handpan-t tanulni, ami első érintésre szerelem volt.
Mindig is nagyon érdekelt az emberek működése, már kicsiként is a klasszikus csendes megfigylő gyerek szerepében éreztem magam a legkomfortosabban, és elég hamar kirajzolódott, hogy jól le tudom venni az emberek érzéseit egy pici grimaszból vagy egy szinte láthatatlan kézmozdulatból. Szuperérzékenyként én voltam a “sírós gyerek” az osztályban, amire a környezetem sajnos túlnyomórészt rosszul reagált és azt tanította meg, meg kell erősödnöm, mert az érzékenységem gyengeség. Felnőttként sok munkám volt abban, hogy elfogadjam, megszeressem, sőt realizáljam magamban, hogy ez bizony nem, hogy nem gyengeség hanem egy szupererő, aminek köszönhetően magasfokú empátiával rendelkezem, segítőkész és gondoskodó vagyok, és ez bizony nagyon fontos érték.
A 30-as éveim előtt nem sokkal kezdtem el pszichológiával kapcsolatos tartalmakat, könyveket, podcasteket fogyasztani főleg önismeret, lélektan, traumák és sémák témájában, hogy kézzelfogható tudással is megtámogassam az érdeklődésemet, és hogy a saját és a körülöttem élők működéseire is nagyobb rálátásom és megértésem legyen. Ezzel karöltve jött be a jóga is az életembe ami azóta is szerves része.
Középiskolában közgazdaságtan szakra jártam utána pedig egy pénzügyi iskolába mentem tovább amit aztán nem fejeztem be, mert ahogy a fentiek is mutatják egyáltalán nem ez a beállítottság vagyok, így némi irány váltás után kozmetikusként kezdtem a pályafutásomat, ami 8 nagyon szép, különleges kapcsolódásokkal teli évet hozott az életembe, ahol sokat tanulhattam az emberekről és magamról is. Az utolsó években egy családi veszteség új irányba vezetett az utamon, kiléptem egy 8 éves kapcsolatból és belekezdtem egy grafikus iskolába. Ezzel karöltve kezdtem újból hangsúlyt fektetni a fotózásra is és megvenni az első komolyabb felszerelésemet.
Közben folyamatosan motoszkált bennem, hogy szívesen foglalkoznék gyerekekkel, amit az unokaöcsik születése csak méginkább felerősített bennem, így most ebben a hármas körforgásban lavírozom az életem, csiszolva egy olyan utat ami valóban a sajátom lesz.
Köszönöm, hogy megtiszteltél a figyelmeddel, örömmel várom a találkozást.
mosolyok & vélemények
„Eszti nagyon talpraesett, nem riad vissza a váratlan helyzetektől, sőt, kreatív szemléletével a kisebb galibákból is képes egy igazán jó kalandot kerekíteni. Azt hiszem ezért szeretik igazán a kisgyerekek akiknek ez a rugalmas hozzáállás színesebbé teszi a mesevilágukat!
„
Dorcsi
„Esztit minden egyes alkalommal nagy izgalommal várják a gyerkőcök. Bizalommal fordulnak hozzá és felnéznek rá. Mindig tud nekik mutatni valami újat, legyen az kézműveskedés vagy természetjárás. Külön tetszik Esztiben, hogy előnyben részesíti a természetbeli programokat, legyen szó kinti játékról az udvaron vagy egy sétáról az erdőben. Ha kell gyermeki énjével fordul a kicsik felé, ha kell szülői szigorral neveli őket. Eszti mellett biztonságban tudom a két kópémat.„
Dominika
„Annak ellenére, hogy Eszti nem szülő, mégis olyan a hozzáállása minden gyermekhez, mintha bőven lenne szülői tapasztalata. Nemcsak „felügyeli” őket, hanem interaktívan, teljes figyelmével velük van és játszik. Tele van kreatív ötletekkel és színes programokkal, amikkel leköti a kicsiket. Eszti neve hallatára a gyermekeink ujjonganak, és alig várják a vele töltött közös időt.
„
Regi & Máté